Jó reggelt! Először is meg kell köszönnöm, hogy ilyen sokan megnéztetek itt, igazán megtisztelő, köszönöm szépen! Egyúttal felhatalmaznék mindenkit, az őszinte vélemény nyilvánitásra, mert a kritika épitő jellegű is lehet adott esetben 😀

Ma megint szépen süt a nap, jól ébredtem, ennek örülni kell! Tegnap megőrültem és ész nélkül takaritottam egész nap, gondoltam, majd ma meg nem tudok felkelni, mert ilyenkor ez igy szokott lenni. De nem igy történt, szerencsére!

Nekem ettől már jó napom van! Mert olyan nap nincs, hogy nem fáj, de nem mindegy, hogy mennyire fáj és ha elviselhető, már örülök neki! Ezen felbuzdulva, ma folytatom a takaritást, immár kiterjesztem az autóra és az udvarra.

Viszont, nem és nem fogok ráugrani a mérlegre, nem én ! Megfogadtam, hogy nem szabad naponta ugrálni, mert a vizháztartás változása mélyen érinti a súlyt és nyomatékosan ódzkodni kell attól, hogy valami is elcsüggesszen, mert nem engedhetem meg magamnak a kétségbeesést és a bánatzabálást. Elhatároztam, hogy ilyen 6 kg-os célokat fogok kitűzni és ha elértem, megjutalmazom magam egy diétás fagyival, elvégre az életmódváltás nem egyenlő az aszkézissel.  Különben is, a szervezet olyan mint egy gyár, szüksége van nyersanyagra, hogy dolgozni tudjon. Persze nem csoki kell neki (sajnos!, itt még mély sóhaj!) De nem sajnáljuk magunkat, már megettük az elkövetkező 20 évre való adagot is, úgyhogy semmi búslakodás, a kaja örömforrás, de közel sem az egyetlen! Most az a dolgom, hogy megtaláljam a többit. Semmiféle evés nem tudja kompenzálni azt a fájdalmat, amit cipelni kell, sem azt, ha ezentúl egy székbe kényszerülök, és nem mehetek a kutyákkal játszani!

Ezekkel csak biztatom magam ám, még nem sikerült magamévá tenni egészen a filozófiát, de erősen dolgozom a projekten. Fagyasztottam, mint ahogy szoktam. Kizárólag csak a mechanikus feladatokra koncentrálok, nem engedem meg magamnak a nyavalygást és kész. Bármit kell elviselni, 2 hét múlva ez is csak egy kellemetlen emlék lesz. Ideje levenni a futócipőt és megállni a problémáknak, hadd érjenek utol. Másképpen sose fognak elmúlni, ha nem találok rájuk megoldást.

Tulajdonképpen csak az a probléma, amit annak látunk! Minden rosszat vissza lehet forditani valamivé. ha nem földrengésnek éljük meg, hanem kihivásnak, ha nem nyavalygásra forditunk erőt, hanem arra, hogy elérjük a célunkat. Rengeteg ember van aki végtelen nehéz helyzetből erényt kovácsolt magának, ez nekem is sikerülhet, miért ne? Nagy példakép Mosolyka, akinél aztán tényleg nem lehet nehezebben élni, mégis derűs és bizakodó.

MItől is kellene félni? Kint csicseregnek a madarak, a fülemüle olyan trillákat énekel, hogy Pavarotti nem tudott olyat, a magnólia fák gyönyörűen virágoznak, a fű zöldell, a napsugarak cirogatnak, elvakitanak, körül ölelnek, szeretnek. Az egész világ forr, pezseg, energiával telik meg, ontja ránk a melegét, mitől is kellene félnünk? Egy ilyen gyönyörű világban nem érhet baj! És igenis, ebben hinni kell! Mert muszáj, kell, nagyon fontos!! Kell tudnunk megállni és egy percig élvezni a tavasz varázsát, a virágok illatát, a szél balzsamos érintését. Aztán rohanhatunk tovább, de kell egy perc, egy kis sóhaj, egy lélegzet a szabadságból!

A héten immár előre lépek, edzőterembe megyek! Azt igérték, nagyon fognak vigyázni rám, mert egyetlen rossz mozdulat is lavinát indithat el. Az orvos azt mondta, fekvő ágyon, lebénulva fognak odavinni és akkor megműtenek, mert már úgyis mindegy lesz. De ha nem fogyok le addig, akkor az implantátum összeroppanthatja a gerincet és átszúrja a tüdőmet, amitől esetleg rögtön meghalok. na de hát ez csak egy vélemény, az Ő véleménye!

A volt főnököm mindig azt mondta, aki nem birja, mehet a levesbe! Na, de én még nem akarok levesbetét lenni, úgyhogy én még birom és kész!

Ezen a héten nagyon sok minden fog történni. Új munkába kezdek, edzőbe megyek, és még egyebek. Lesz miről beszámolnom

Mindenkinek köszönöm a megtisztelő figyelmet, aki méltónak talál arra, hogy velem drukkoljon!

Madárcsicsergéses, napfényes, balzsamos, csodaszép tavaszi napot kivánok Nektek! <3