Tükör törvényei:

1; Minden, amit a másikban kritizálok – ami ellen harcolok -, az bennem van.
2; Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál – és azt sértőnek találom -, az nincs feldolgozva bennem.
3; Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni – és, ha ez engem nem sért -, akkor az az Ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.
4; Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

“Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt.”

Őszentsége a 14. Dalai Láma

 

 

Ma valaki azt mondta nekem : Mindig van választásunk. Eldönthetjük, hogy az életben a világ kitaszitottjának, áldozatnak tekintjük-e magunkat, vagy kalandornak, aki az egészet egy nagy kalandnak látja és kihivásnak érzi a próbákat, nem büntetésnek. Ezen elgondolkodtam és azóta is gondolkodom. Régen én mindig azt mondtam, szerencsejátékos vagyok, és mint olyannak, a vesztés is benne van a pakliban. És ezt igy is gondoltam. ha vesztettem, tudomásul vettem, meggyászoltam és továbbléptem. Lényegében ez ugyanaz. És mennyivel könnyebb lenne, ha ma is igy érezném. Nem tudom, mikor csúszott el, hol sikerült félre siklani, mikor váltam kalandorból áldozattá. én nem akarok áldozat lenni. Én nem vagyok áldozat! Inkább szerencsejátékos. Az sokkal szimpatikusabb. Irány Vegas!