az Isten szerelmére, mindenki meghülyült???  ez az egész olyan mint amikor a katona haslövést kap a háborúban és azt mondja : Nagyon fáj! – mire a bajtársa, : Á’, dehogy, csak úgy érzed!

Most menyivel jobb, hogyha azt mondom minden oké, miközben semmi sem az?  Magamat kellene becsapnom? azt hogyan kell,mert én nem tudom.

Másképpen csinálom. Bekapok néhány Vigyorex bogyecot és alszom. Na akkor nem érezem, hogy hol is vagyok valójában.

Figyelj már Sandy, csak egyetlen okot mondj, amiért érdemes harcolnom!  Egész életemben úgy tudtam létezni, hogy célokat tüztem magam elé, amikre meghatározott időt adtam magamnak a megvalósitáshoz. Amig volt idő. De most mi van?  MIndjárt 50 éves leszek, már nem fogok karriert befutni, már nem fogok családot alapitani, házat épiteni, gyereket nevelni, alkotni valami maradandót, még egy fát sem érdemes ültetnem, mert lehet, hogy nem érem meg amig megnő. 52%-ban kripli vagyok hivatalosan is, semmim nincs, pénzem sincs, munkám is alig-alig, kilátásom végképp semmi, szerinted mi fog változni és mitől?

Éljek bele a világba, minden napot egyetlenként megélve aztán majd lesz valami?  De én úgy nem tudok.

Nem tudom mit tehetnék és senki sem érti meg, csak mindenki : gondolkodj pozitvan” oké, de hol van ebben a helyzetben pozitivitás? Annak örüljek, hogy 2 fülem van mégse vagyok szatyor?