Nyár! Még el sem mentél, máris hiányzol! Gyönyörű , balzsamos levegőjű, langyos reggeleid,  vörösbe forduló, lehűlő estéid, simogatóan hűvös, illatos éjszakáid. Millió édes gyümölcs, hivogatóan szines piaca, kedves madárcsicsergés, tűzforró napokon, húvös vizbe csobbanás, édes jéghideg bűnbeesés, a fagyival és szerelemre csábitó, meleg föld, langyos eső, illatos fű.

 

Miért nem maradhatsz velünk mindig? Talán azért, mert ha nem kellene várnunk Rád, nem éreznénk át sosem, mennyire jó Veled, mennyire is tudsz hiányozni.  Mert mikor hetekig tűzforróságot ontasz, sokszor kivánjuk, jaj bárcsak vége lenne már.  De amint elmész, rögtön sirunk utánad és alig várjuk,hogy ismét itt légy velünk.

Ma van Szeptember első napja. A reggelek már húvösek, de a napfény még simogatóan meleg és gyönyörű. Arannyal szegett hosszú szoknyád szegélye, Nyár Asszony, még itt van, még melenget egy kicsit, de Te már elmész, másfelé tartasz, másoknak adod kincseidet.

Kérlek szépen vigyél magaddal!  Megigérem Neked, jó leszek, szót fogadok, nem panaszkodom, csak ott lehessek Veled mindig. Szeretlek. Mindig szeretlek, és ezen nem változtat az sem, hogy néha- néha soknak érzem a forróságodat.

Annyira szomorú leszek Nélküled!  A sötét hideg reggeleken, amikor fel kell kelnem és indulnom kell, mindig arra fogok gondolni, milyen jó volt, amikor itt voltál, fényeddel bearanyoztad a reggelt, és simogatóan meleg volt a levegő. Kérlek, ne menj el! Csak egy kicsit maradj még!!! Nem lehetne még???  Csak egy hónapot! Csak pár napot! Nem hallod.

Már másfelé nézel. Könnyű lépteiddel, hangosan kacagva, új irányban táncolsz, kezedben tartod a szelet és virágokat bontasz az út mentén. Magad vagy a boldogság, az kiteljesedett élet, a lélek gazdagsága, az életöröm.Olyan szeretnék lenni, mint Te! Tanits meg rá, hogyan kell! Bármit kérhetsz érte cserébe, Drága Nyár, bármit!

Elmentél. Hogyan is figyelnél rám? Nekünk nem marad más, csak a remény, hogy hamar elmúlik a tél és ismét meglátjuk fényes arcodat, halljuk kacagásodat, érezzük hajad selymes simitását meglátjuk szines ruhád lebegését a szélben.

Nem mondom Isten Veled! Inkább  VISZLÁT DRÁGA NYÁR !! Köszönjük hogy itt voltál, hogy ránk szórtad kincseidet, hogy mosolyt csaltál az arcunkra, hogy bearanyoztad az estéinket, melegitetted szivünket. Gyere vissza kérlek minél hamarabb!

Még látlak….. még érzem az illatod……  szeretlek….