Hát tulajdonképpen mondhatnám, hogy igy nézek ki, de ez nem volna igaz. Csak szeretnék ilyen lenni, Vagy mégsem? Olyan bizonytalan vagyok! Vagy mégsem??

Szóval az igazság az, hogy rohadt szar társas magányban élek. Vannak körülöttem, de igazából senki sem kiváncsi rám, ha meg is hallgatnak, nem figyelnek, nem érdeklem Őket. Igy aztán elkezdek irogatni,  és azt képzelem, hogy a gépet majd érdekli, miket irok .

Hány éves is vagyok? Elmúltam már 30. de még nem, vagyok 50. Papiron! Lélekben 20 vagyok, agyban 12, testileg 120. Na akkor ebből vonjunk átlagot, kijön az életkorom. Már ha valaki ért a matekhoz mert én nem.

Hogy nézek ki? Hát, ki milyennek lát. Fekete hajú, gömbvillám, örökös harcban a súlyával.  Rock nagyi. Lélekben rocker, életben rabszolga.

Mit szeretek?  Nő vagyok! Mit szeret egy nő a legjobban?  VÁSÁROLNI!! Már ha lenne miből! (heheh) Aztán még mindennél jobban szeretek enni, és minden állat a barátom. Kivéve az egereket és a patkányokat. De a az emberi patkányokat is utálom.

Egyedül lenni nem mindig rossz, és nem mindig egyenlő avval, hogy nincs melletted senki. Párban is lehetsz egyedül és ez sokkal szarabb, mint bármi.

Meséljek az életemről? Most még nem akarok beszélni a betegségeimről, talán ha nem beszélek róla, olyan, mintha nem lenne. Talán nem érzem akkor a fájdalmakat sem.

Mit dolgozom? Ápolok. Otthon. 92 éves beteg. Erről ennyit, elég ennyi.

Szeretnék mást csinálni, értékes, fontos ember lenni, naponta normális, épeszű emberekkel találkozni és beszélgetni,  normálisan felöltözni, életet élni, nem valamiféle abnormális elferditett rémálomvilágban tölteni minden nappalt és éjszakát. De nincs semmi. Nem kellek már senkinek, sehová, nem vagyok fontos sehol.  Pedig  “öregszem, de azért még törekszem”, kiabálok, “hahó, még itt vagyok, még nem haltam meg, én is akarok valamit csinálni!”, de úgy látszik csak én hallom, senki más.

Ami fontos:  szeretet, élet, szépség, állatok, természet, viz, viz, minden mennyiségben, egészség, ( nagyon kéne ),

Próbálok tudatosan élni, rendesen enni, fegyelmezett lenni. Hellyel-közzel sikerül is. Ideig-óráig. Most éppen óráig! :(((

De dolgozom rajta. Sokan buzditanak. De tudod, Te izé, minek is hivjalak? Annak idején “kedves naplóm”-nak irtuk, de Te mi vagy?  Gép? Oldal? BLOG?? Egyáltalán mi az a blog?

Szóval én el foglak nevezni Téged, mintha személy lennél. A neved Sandy lesz. Azért, mert Ő volt a legjobb barátnőm, 14 éven át, és mivel Ő egy tacskó volt, szintén nem tudott beszélni, csak úgy mint Te. De meg kellett hallgatnia, csak úgy mint Neked, mivel nincs más lehetőséged.

Miről nem irtam még? Tervek, célok, álmok?  Már nemigen álmodom, csak rémálmot,  a célok távoliak, a tervem, hogy olyan legyek mint a szöveg elején a Boszi. Mármint külsőre. Persze ez nem fog menni. Akkor érthetően. Le akarok fogyni 60 kg-ot. Már többször megtettem, de mindig visszamászott rám mind az összes nyavalyás. Azt szeretném, hogy végre én győzzek, egyszer és mindenkorra le kellene győznöm a háj démonokat.

Nem a külsőm miatt, de kellene az egészség, Kérem vissza az életemet, most! Figyelj, Sandy, lesz rengeteg kérdésem majd hozzád, meg akarok vitatni veled sok mindent, amiről nem tudok vagy nem akarok, vagy nincs kivel beszélgetnem.

Hagyok Neked időt, hogy felkészülj, most kicsit magadra hagylak. Ha vissza vársz, ha nem úgyis jönni fogok.